Bábok

A Bábgyűjteményt Belitska-Scholtz Hedvig hozta létre 1970-ben, hogy megóvja a magyar bábművészet emlékeit a pusztulástól. Az általa összegyűjtött bábtörténeti anyag azóta az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet önálló táraként működik. Feladata a bábművészet dokumentumainak lehetőség szerinti teljes körű gyűjtése és feldolgozása. Anyaga több gyűjteményi egységbe rendeződik: többszáz bábot és díszletelemet tartalmaz a magyar bábművészet különböző ágazataiból, a vásári bábjáték 19. századi marionettjeitől kezdve az avantgárd bábfigurákig. A Bábgyűjtemény legrégebbi bábjai a Hincz-család hagyatékából származnak. Az 1841-től magyarországi vásárokat járó bábjátékos-dinasztia 1889-ben a Városligetben telepedett le és itt alapította az Első Magyar Bábszínházat. A birtokunkban lévő három generáción keresztül, apáról-fiúra öröklődött bábegyüttes egy évszázad bábjátszásának műsor-és stílusváltozásait őrzi.

Blattner Géza: Az együgyű – Le Niais

Paul Jeanne La Tarantule című darabjához készült, 1933-ban. Az előadást a Blattner Géza által Párizsban alapított Arc-en-Cièl (Szivárvány) Bábszínházban mutatták be. A. Tóth Sándor (1904 – 1980) tervezte, aki a társulat tagja volt, és eleinte Párizsban, majd Magyarországról, Pápáról vett részt a bábszínház munkájában. A társulat számára készített kubista-konstruktivista bábjai egyedülállóak a magyar bábtörténetben.

Rév István Árpád: Tündérkirálynő

Szép Ernő Istvánka című művének előadásához készült báb. A darabot 1941-ben mutatták be a Nemzeti Bábszínjátékban. Rév István Árpád (1898 – 1977) egy évtizedes kísérleti és kutatómunka után valósította meg élete álmát, a bábszínházat. Az előadásokhoz speciális mozgatású bábokat fejlesztett ki, melyet mechanizált rudasbábnak neveznek. A bábuk mozgatása kézzel (kesztyűs báb) és billentyűkkel, húrokkal történt (a bábok gerincét alkotó üreges rúdon keresztül). Az egyes bábok jelmeze, haja, kiegészítői az aktuális szerep szerint cserélhetőek voltak, a ruhákat Rév felesége, Mária tervezte és varrta meg.

Rév István Árpád: Sempronio

Joseph Haydn Patikus című operájának bábváltozatához készült a Nemzeti Bábszínjátékban. A speciális mozgatási technikának köszönhetően a bábok emberi mimikára is képesek voltak: a beszédnek, ez esetben az éneknek megfelelően mozgott a szájuk, szemük. Rév István Haydn mellett Pergolesi kisoperáit is színpadra vitte, hivatásos énekesek közreműködésével. A zenés bábdarabokon kívül a polgári drámairodalom divatos szerzői és klasszikus művek is szerepeltek a repertoárban (pl. Arany János Toldija, melyet több mint 750-szer játszottak telt ház előtt). Így a felnőtt közönség körében is divat lett a bábszínház.

Büky Béla: János Vitéz

Büky Béla rajztanárként és festőként végzett a főiskolán, majd később tért át a báb- és árnyjátékra. Művészi programjának célja: igényes művészetre nevelés közérthetően és egyszerűen. Ebből adódóan közismert magyar népdalokat, népballadákat, mondákat vitt színre (pl. A tücsök és a hangya, Kőműves Kelemen, Rege a csodaszarvasról, Cantata profana). Több évtizedes munkássága során feleségével járta az országot, a legkisebb falvakba is elvitte műsorait. Gyakran előreküldte a kottákat, hogy a betanított énekekkel a közönséget minél jobban bevonhassa az előadásba.

Hincz-család: Holland táncosnő

Eredete nem tisztázott, de valószínűleg a 20. század elejéről származik. A háromgenerációs vásári bábjátékos Hincz-család – mely a 19. század közepétől működött hazánkban – utolsó aktív tagja, Károly használhatta. Ő alapította az Első Magyar Bábszínházat a Városligetben, mely a már korábban is ott működő családi színház folytatása volt. Az elődeitől megörökölt bábokat mintegy megötszörözve, létrehozott egy 100 darabos marionettegyüttest. Utóbbi az OSZMI Bábtárának egyik kiemelkedő kincse, melyen egy évszázad bábjátszásának műsor- és stílusváltozásai követhetők nyomon.