Sztereofotók

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotótára az intézmény megalapítása óta gyűjt fényképeket. A tár többségében magyar előadások és színházi alkotók felvételeit őrzi a fényképezés korai időszakától, az 1860-es évektől kezdve egészen napjainkig. A gyűjteményben több mint 500.000 fényképet regisztrálunk. A kollekció vásárlásokkal, ajándékozásokkal gyarapszik. A több mint félmillió fotográfia között jó néhány, különleges technikával készített felvétel is megtalálható. Ilyenek például az úgynevezett sztereó- vagy térfényképek. Annak ellenére, hogy a sztereófotózás szinte egyidős a fényképezéssel, nem tartozik az elterjedt, közkedvelt technikák közé. A térfénykép olyan kettős felvétel, amelynek két felét két szemmel egy időben szemlélve, térhatású képet látunk. A legtöbb ilyen kép egy tárgyról, két objektíves kamerával, azonos körülmények között, egy időben készül, de két fényképezőgéppel egyszerre, illetve egy géppel egymást követően is lehet sztereó képet készíteni. Térélményt sztereónézőn, vagy sztereó vetítőn keresztül nyújtanak. A felvételek térhatása egyszerű gif-animációval is némileg visszaadható a képernyőn.

A Fotótár gyűjteményében található mintegy 120 darab sztereófotó egyazon, ismeretlen fényképész alkotása. A felvételek 1911-ben készültek. A fotók egy része a Vígszínház művészeiről készült, akik épp Friedrich Freksa és Viktor Holländer zenés némajátékának, a Sumurunnak bemutatójára készültek. Az egzotikus, keleti történet főbb szerepeit Varsányi Irén (Sumurun, a Sejk első felesége), Hegedűs Gyuláné Berzétey Ilona (Rabszolganő), Mészáros Gizi (A táncosnő) és Csortos Gyula (A púpos) alakították. A pantomimet Szerémy Zoltán színész rendezte.

 

Csortos Gyula (1883–1945) a púpos bohóc szerepére készülve öltözőjében
A Színiakadémiát 1904-ben végezte el. Vidéken kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910-től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. 1914–22 között szintén a Vígszínház tagja, majd a Magyar és a Nemzeti Színház művésze, de a főváros szinte valamennyi színházában vállalt egy-egy szerepet.

Varsányi Irén (1876–1932) Sumurun jelmezében az öltözőben 1894-ben felvették a Színművészeti Akadémiára. Két év múlva, tanulmányait félbe hagyva, az újonnan megnyílt Vígszínházhoz szerződtette Ditrói Mór, amelynek haláláig tagja maradt. Színészi játéka az 1920-as évekre forrott ki, különösen Csehov nőalakjainak megformálásban. Hegedűs Gyula mellett, Varsányi Irén játéka határozta meg a Vígszínház akkori arculatát.

Szerémy Zoltán (1861–1934) öltözőjében
Előbb jogot végzett, majd 1889-ben a Színművészeti Akadémián is oklevelet szerzett. Vidéki évek után 1896-tól a Vígszínház első társulatának lett tagja. 1930-ig, nyugdíjba vonulásáig ebben a színházban működött. Sokoldalú és sokszínű epizódalakításaival a Vígszínház egyik legmegbízhatóbb, legfoglalkoztatottabb tagja lett, s jellemszerepekben is kiválót nyújtott.

Hegedűs Gyula (1870–1931) otthonában
Kezdetben vidéki társulatok tagja, majd 1896-ban a Vígszínházhoz szerződött. 1914-ben a Magyar Színház, 1915-ben a Nemzeti Színház, 1916-tól 1926-ig ismét a Vígszínház tagja volt. 1926-tól a Magyar Színházhoz szerződött. 1930–1931-ben újból a Vígszínházban játszott. Hegedűs színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben, még operettben is jól érvényesült.

Vendégség Hegedűs Gyula (1870–1931) és Berzétey Ilona (1876–?) otthonában

A térbeli effektus “bandzsítással” is előhívható, ahogy a sztereogrammákat szokás nézni. Nézd úgy a fotót, hogy a bal és jobb oldali kép egymást fedje, ekkor a térbeli fénykép életre kel. Ez a módszer van akinek egyáltalán nem esik nehezére, mások viszont nem vagy csak nehezen képesek rá.

És végül, itt egy szterogramma is, ami egy logót rejt. Meg tudod találni?