Tánc-írás

 

A Táncarchívum a hazai és nemzetközi színpadi táncművészet valamennyi ágazatának magyar és idegen nyelvű dokumentumait gyűjti és őrzi. Európa egyik legnagyobb, évente mintegy háromszáz látogatót, magyar és külföldi kutató szakembereket, diákokat fogadó táncművészeti szakgyűjteménye 2013-ban megújult: tágasabb, korszerű és barátságos környezetben várja a látogatókat és a kutatókat.
A klasszikus balettben régi hagyomány, hogy a kiemelkedő táncosok dedikált balettcipőket adnak tisztelőiknek, vagy jótékony célra. 2014-ben a Táncarchívum abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Magyar Nemzeti Balett 14 vezető táncművésze adományozta a gyűjteménynek – a renováció befejezésének emlékére – aláírásával ellátott spicc- és gyakorlócipőjét. A 3D modellen Kozmér Alexandra aláírásával ellátott ajándéka, illetve egy, a gyűjteményben őrzött, konkrét személyhez nem köthető, használatba soha nem került, thaiföldi gyártású darab látható.

A táncot a közvélekedés a legillékonyabb művészeti ágnak tartja. A magyar mozdulatművészet irányzatának egyik meghatározó mestere, az alkotónak és pedagógusnak is igen elismert Szentpál Olga volt. 1938-ban keletkezett Mária-lányok című „drámai táncjátéka”. A művet különböző módokon megörökítve (fényképsorozat, szöveges cselekményleírás, térrajz és táncjelírás), Szentpál Mária készített pompás emlékalbumot, melyet 1944-ben, szülei ezüstlakodalmára adott ajándékba. Az albumban található táncjelírás a pozsonyi születésű táncos-koreográfus-pedagógus Lábán Rudolf által megalkotott, s az egész világon elterjedt metodika (angolul: Labanotation) szerint rögzíti, partitúraként az emberi test mozgását.